Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


700 éves Baglyaskő pályázat

 Zagyvaforrás Egyesület alkotói az alábbi pályáművekkel vettek részt a 700 éves Baglyaskő és Salgótarján Pályázaton.

Képzőművészet * Felnőtt kategória:

Szabó János: Zagyva falu címere ~ fafaragás

zagyva-falu-cimere.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Marci Zsolt: Zagyvafő vára * olajfestmény
 

zagyvafo.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó János: 550 éve foglalta vissza Mátyás Zagyvafőt ~ fafaragás

matyasdombor.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Irodalmi pályázat * felnőtt kategória

II. helyzett Földi László vitéz: Zaguafew várjának ditséretíre

 

*** et ínekben ***

Ett elkezdetik ighaz meghdanollása ball1.jpg
Az Zaguafew várja ditsíretire,
Az nagy hegyiknek, dús erdeiknek vallja,
Minden koron kései beltseletíre,
Tenmaghát rokonjának vala,József fija
László fija annak az vitézi lítíre.

*** A ballada zagyvai mendemondák alapján készült ***

A korabeli nyelvezethez, illusztrációkhoz az alábbi háttéranyagot használtam fel:
- Szent Jeronimos doktor: Ditsőséges Remete Szent Pálnak élete * a magyar fordítás szerzője ismeretlen, a dokumentum jelenleg a Pannonhalmi Apátság tulajdona
Bodnár Katalin, Juan Cabello, Simon Zoltán: a Zagyvafői Vár kutatásának anyaga * 1993
- Oculata Revisio * perirat 1729, a Nógrád megyei Levéltár anyagából
- De eo uvo * perirat 1694, a Nógrád megyei Levéltár anyagából
- Ómagyar Mária-siralom * 1300 körül
- Assisi Szent Ferenc legendája * magyar fordítása ~1440 körül készült * Országos Szécheny könyvtár
- Könnigsbergi töredék * 1310
- Gyulafehérvári sorok * 1315 körül * valószínűleg egy apátsági pap fordításával a lapok alján
- Zagyva falu pecsétje 1773-ból * a Nógrád megyei Levéltár anyagából
- Kacsicsok címere * a Nógrád megyei Levéltár anyagából

Képek: Szekér György rekonstrukciós rajzai (Zagyvafő 13-14. század, ill. 14-15. század)

 

ballcimer-jpg.jpg


~~ Else ínek ~~

*** Zaguafewi reghe, meljben az nagy úrjaság
vadásza az zavaros víznek foljásin ***

Egy úrfi gyüve sebtiben az kevek meghül,
mérghe ezer - senke ne lípjen ím elibé.
lú patájin retsene az tsend: az kan elül,
majd kedéglen megh az nagy úr gyüve meghibé.
 

Elebbi hátára az rengheteg nyilaknak,
es ezer sok sebbül vereslik az víre,
s lovasnak hátán az teghez hejján azoknak,
ám az íkes serényit horda, s lám tsak méne...
 

Ughratá az hegyiknek, vélgyiknek nagy sorját,
mígh gyüve az zavaros víznek foljása,
s meghtorpana az kan sebiknek az szomjuhán,
mint úgy tsak meghálla az lúnak es vághtája.

***
Es jeve az gyenyeré zaguafewi jány,
eláll az madárnak danolása szípsígin,
mi kíppen vízírt é is ez kiskútfére jár,
s torpana magha es, hol az patakban fekszik


egy más hátára az gyéztes es az legyézett.
 

 

~~ Második ínek ~~


*** meljben az tatárok kijáczczattanak az zaguafewi nípeknek beltselletin ***


Meghesett vala, hogy az pogánj tatárok
Nyomdokinkba gyünnek, es fíli rablások,
Mint ki csak fílheti ett ez új hazában,
Hol feldet túra az níp e nagy pusztában,
S jószághját bíkís víznek mentin tereli,
Mígh az jurtát es csak reghíbül esmeri.
Es biz a, kimúla kezírül az gyilok,
es az lú es az eke elütt andalog.
 

Ám gyün - aszongyák - az istentelen nípsíg,
Rettegh az puszta - mondatik, nincs menekvís,
Mert hadjok temírdek, es hogy setít az ígh,
Mígh az feld megh az szeghínynek iszsza vírit,
Es nem kímíltetik se aszszon, se gyerek,
Nyomjukban házik setít fistji keseregh.
Heába esd az úrjához az meghtírt níp,
Az kerálnak sereghit Batu veri szít.
 

Es menekül az kerál, ett hagyá nípit,
Es menekül az níp es, ett hagyá feldjit...
Aszongyák - az pogánj tsak pusztában vitéz,
Az hegyik renghetegh erdeit fíli mégh,
Úgy ki tehetyi jószághját az hegyekbe,
Es íletit szekerin menté sietve.
Im így gyüve az bajnak szója az vámházba,
Az bíkís nagy Inászónak városjába*.
 

Ett hallá az rettenet szelit az ghazda,
Kinek hajloka ett ez víz mentin vala,
Es hallá azt is, mikínt tett vala az Úr
Tsodát amarra... Nem rest é sem, s teszen úgy,
Miként hallá... Az kopasz hegynek** tetejin,
Sebtiben három tsalfa hajolkot ípít,
Bolondnak víli szeghíny fejit az házníp,
Kit tettitű e lárma el nem tántorít.

Mi koron mondá vala tettinek okát,
Es tsak hajtya ez velágh elebbi baját,
A míg ezek kítkedve hiszik vala azt,
De látva szorghalmát, ki tsak íl vele tart...
Terelék az állatjok az nagy szurdokba,
S hordtanak az vizet az tsalfa hajlokra...
Es megh es gyujták nap mint nap az vizes fát,
Hogy fistje béjárja Zaguewa foljását.
 

Nap estigh mentik mindenik, kegyes az ígh,
Rájok tisztán az vhelághosság vhelághít...
Es gyün az setítségh, s elgyün az vherradat,
Es meghent setít, es sokadján kelt a Nap,
Ezek gyújták egyre az tsalfa hajlokot,
Mígh nem az zúghó szelek hava íratott,
Mi koron az Poczikvár felél fist gyüve,
Es látszik az tatár, ki erre kímlele...
 

Es látá, hogy ett vala már az sereghi,
Hisz az szíl az fistjit orrjába tereli...
Biz így esett megh, az ghazda beltseletin,
Az híres pogánj had ett kijáczczattatik.
/Azt beszílik vala, hogy az nagy Inászót.
Tarjányt meg Somost es felíghettik, nagyon,
Es bár az nípek s jószághik az vélgyikbe***
Ílnek, míg az hajlokik vala veszejtve./
 

(Ez a ballada egy idős kecskéit legeltető zagyvai ember elmondásán alapszik, melyet egy április 30-i tűzgyújtás alkalmával mondott el, 1961-ben. Ezen a napon a zagyvaiak – 1241 óta * a szájhagyomány szerint * minden évben – meggyújtják a Zagyvaiak tüzét, kezdetben az eredeti helyen, majd a Kőasztalon. Napjainkban a Kultúrotthon előtt gyújtjuk meg ezt a tüzet;
* Inászó királyi város volt, a tatárok felégették, majd a szénbányászat hozta meg újabb aranykorát, ma ismét lakatlan;
** Strázsahegynek nevezték el azt a bizonyos kopasz hegyet, majd az újkortól már Őrhegy a neve;
*** Akkoriban Tarjányban és Somoson néhány család élt, a völgyet, ahová menekültek azóta is Tatár-ároknak nevezik. Somos már nem a régi helyén épült újjá, és lett a neve Somosújfalu, majd később Somoskőújfalu)

 

~~ Harmadik ínek ~~ kacsics.jpg


*** meljben az Katsitsok kaptanak vala az birtokba, az nagy negyedik Béla keráltú az feldjik es az nagy hegyik, a hol várjat ípítenek ***


Mi koron írnának sziletetnek vala,
Utánna kétszázhatvanhat esztendébe,
Ezernek utánna, szeleknek havának,
Az tizenkilenczedik napon idébe,
Aggh negyedik Béla keráli fensígnek,
Az tenfijával háborjúság víghibe.
 

Történt vala, hogy az Bélát meghsegeljtve,
Az Katsitsok kaptanak az fizetsígre,
Birtokba vala az féldjiket, vélgyiket,
Az Zaguewa foljásának mentibe,
S vídelmikbe vala várjat ípítenek,
Az maghos sok nagy hegyeknek teteibe.
 

Mi koron azt eszibe se vette vóna,
Kenyszerejte éket vala az meghvídni
Maghoknak hajlokot, s ott Istent szóghájja,
S az tatárok ellen vagyonjokot fílti.
Nem futamék az setít hegyekbe vala,
Es aggh Béla keráljnak es kévánságin. 
 

***
 

Aszongyák, a hol hegynek tetein fennen ball2.jpg
Az szarmathák sánczai egykor valának,
Es ma ottan már tsak az sok romjok lészen,
Most szekíren az nagy sok kevet hordának ,
Es nékik dolgozik ki tsak íl e velgyen,
s lám gyenyerkedék Zaguafew várjában.

Im hol az tornyában az harang szólala,
Es imádkozék az Úrhoz ett úr s szegíny,
Az vastagh faljai közt vídelmik vala,
Ha az ghalád rablóknak hadja erre níz,
Mígh nyughton elbírá az hegynek oldalja,
Mind, a kinek az feldi útja víghet írt.
 

 

~~ Negyedik ínek ~~

*** meljben az tsárda hangos az úrjaság gyézedelmin, es az deák kezbeszóla ***
*** osztan tán az Zaguafewi tsalád sarjada ***


- Most oszt vala víghi az mesebeszídnek!
Ki magha kigyelmed kimútt beltselettel?
Az úgy vót vala, hogy Folkus ereghimnek,
Tseribe adatott tübb féld tisztességgel,
Az más birtokok es aranyak fejibe -
Torkojja vala szavát Thompos víggel.
 

- Hó! Maghának oszt itten nem vala szava,
Az ghalád Farkasnak vóna czomes fija,
A ki Gertrudisra gyilkot külde vala,
Az ereghid, mír lenne ett lakodalma,
Az Mihálj fia czomes Thompos Tomásnak? -
Szóla vala az másik nemes ghunjásja.
 

S mondanak az mindenek vala egymásnak,
Az tsárda tűlek zengh vala nap-hórája,
Es kisded velághosság hean is vóna,
Az setét kamora múlandó voltára,
Fínyesség vala hátulsó oldaljának,
Mígh az bor is fogy vala ghondolattyára.

Mint az deáknak engedelmikkel vóna,
Ejjen nemű gondolatim essík vala,
Hogy az vetekedís vígre meghverradna,
Mi koron napnak tübbed hórája vóna,
Heán, hogy ki, kinek, kije vala vóna? –
S az pedrenti bajszát, mikínt vala dógha.
 

***

Az Zaguafew várja áll vala ottan,
Es az zavaros víznil az úrjaság álla,
Meljben ruháit mossa vala az szíp ján,
S gyoltsjára az víz festé farát. Az úr látván –
Tudva vagyon tivornyás kedvi, s szólant:
- Gyüsz-e úrnak aszszonjának Borbála?
- Megyen-e magháho az tehin párba.

- Osztan tírgyfén kén tenekid állnyi vala,
Mi koron gyün az Zaguafew úrjadat.
- Ett van az ghedám majd tírgyfén megest álla -
Kacagh, s megyen vala az gheda nyomába,
Az patak medrin kiskútfének eránjába.
/Osztan meghes viszszatekejnt, ípp el eddég,
mégh az urjat sok apró puljákkal ketseghtetvén./
 

 

~~ Etedik ínek ~~

*** meljben az nagy es igazságos kerál viszszaveszé, es felígheté az várjat ***

Es meghvete az lábját az Salgónak ormán,
Tsak úgy mint e kíppen átellenben, es vala
Zaguewa foljása felibe az várján,
Az tseh bratrik rabló haramiáknak hada.

Azt tudatik – mind e felé – gyilkolásokkal,
Hogy etten Andrisko es Uhlik vala az úr.
Kegyetlen sarczban tarták vala az portjákkal
Az jámbor nípeket, a megygyig az malacz túr.

Az nagy szeghínysígben elfogyá tehetsígi,
Es az tizedet se tudja meghadni vala.
Mi koron víghre tudá Buda behajtani,
Azt is ellopá, es mulatá az huszita.

Mi koron meghúná az ghaládok tetteit
Mathias – ki vala az nagy s ighazságos kerál –
Óhaja vóna meghtisztítani erdeit.
Hadat szerveze, s tenmagha vezeti lován.

Ghemer eránjábú gyün az keráli seregh.
Azt beszíltetik, hogy zsoldban vala mindenik,
Es az fegyverzetik es vala tekintetes.
Mene az Medves bikkesig, s ott pihentetik.

Ám nem rest az huszita, es furfangos valá,
Mígh az keráli had tsaták zaját aludvá,
Az fekete sereghre iczczaka támada,
De az reghiment sok harczosokval nem bíra.

Egy feltájóhrába sem telik az tsatazaj,
Es ím tsak szevetnek fínye világhlik tova.
Az felkonczolt tsehek víre tsillan patakban,
S meszsze árvult lovak nyerítíse hallik vala.

Tsak az keráli sátor hangos káromlástól ,
Mígh az borbíjnak ippen etten akad dolgha ,
Mi kínt vírit terlé az nagy kerál orczáról,
Ki nagy szorghalomval folyvást tsak káromkoda.

Aligh vherrad az nap az hegyek s bikkes felett,
Az kerálnak szemibe ezer sok szikra tsak...
Parants szavába az ígh es beleretsenett:
- Az várjat felíghetni, tsak egy szikla marjad!
  
 

ballpajzs.jpg