Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Porérintő novelláskötet I-II.


SZEVASZ VILÁG!

 

Csókolom! Szervusz! Dicsértessék!… Szevasz világ! Megszülettem. Földi Laci vagyok, néha még azt is szokták mondani, hogy Lacika, vagy gyerek, netán kölyök, de voltam már büdös külyök is. Aztán néha kis Vitéz vagyok. Szüleim mondogatják, ekkor meg akkor születtem. Én arról nem tehetek, hogy erre aztán a legkevésbé sem emlékszem. Illetve ebből az időből, azért annyi megmaradt: „Mindenkinek szépen köszönni kell, előre”. Ezért köszöntem, itt az elején nektek is: „Nehogy szó érje a ház elejét”. Nyugodt vagyok, hogy szépen visszaköszönt mindenki.

Bár pontosan még nagyon sok mindent nem tudok, de hát erre valók a felnőttek, és azért van szánk, hogy kérdezhessünk. Ezt egy ideig szeretik, később már nem annyira kedvelik, a végén pedig nagyon unják. Az én apukám – akit egyébként ugyanúgy hívnak, mint engem – már felnőtt, dolgozik a Feszi-gyárban. Magas, borzalmasan erős ember. Úgy fel tud repíteni – a puszta két kezével – a magasba, hogy a madarak is megirigyelhetnék. Egyébként ő aztán mindent tud, kivéve azt, amit pedig az a mosolygós, kerek arcú asszony, az anyukám tud. Klárinak hívják, itthon van velünk. Erzsivel – aki a nővérem, ő lány és öt évvel idősebb tőlem – és persze velem. Édesanyám olyan finomakat főz, hogy még a nagy király is megnyalná mind a tíz ujját utána. Aztán Angyal nagyapám, aki az Acélgyárban dolgozik egy gépen. Ez nem lehet valami jó, mert szegénynek már egy csomó ujja hiányzik. Még az a nagy szerencséje, hogy már nem fáj. Azt mondja, kevesebb körmöt kell vágni. De sajnos így sosem lehet már belőle igazi bőgős, hegedűs, de még harmonikás sem. Az viszont igaz, hogy a bagót így is nagyon ügyesen tudja gyűrni, aztán beteszi a szájába. Biztos jó lehet, pedig borzalmasan büdös. A felesége – Somoskői Mari néni – Angyal mamám. Megszólalásig hasonlít édesanyámra, csak a homlokán – ahol a hajával találkozik – van egy nagy szemölcs. Nagyon jóságos, ezért nehezebben boldogul velem. A bal kezén a gyűrűs ujjának nincs hátul meg az a kiugrója, amivel a hónapok hosszát határozzák meg valami ördöngös módszerrel. Ezt anyu is örökölte tőle. Mamám irányítja a varrógépet, amivel szinte mindent össze tud varrni. Ez jó dolog – annak ellenére, hogy én nem nagyon mehetek a közelbe – ugyanis, amikor hozzák a ruháért a pénzt, mindig lecsurran egy-egy csoki. A csoki pedig valami, a legjobbak közül, amit egy gyerek kaphat. Eléggé érthetetlen, hogy miért nem csak ezt kell ennünk, ha egyszer ennyire finom. Nem is létezik olyan gyerek, aki ne szeretné. Az árát összehasonlítva sem lenne különösebben nagy kiadás. Talán még olcsóbb is.

A felső házban lakik a másik nagymamám, vitéz mama. Mások Lakatos Rozinak hívják. Még nyáron is tud varázsolni egy-két szaloncukrot a sublótból (konyhai fiókos szekrény). Sokat jár a templomba imádkozni, mert éppen a születésem előtt meghalt vitéz nagyapám, aki az öregháborúban olyan jól harcolt, hogy azért lett vitéz. Már nagyon várt engem, hogy megszülessek. „Kéne már a családba egy gyerek is, nemcsak az a sok lány” – mondogatta. Szegény felmászott egy vadkörtefára, aztán úgy leesett, hogy meghalt. És van még a két nagynéném: Mariska – ő a keresztanyám is – és Manci, akinek nem bal, hanem jobb oldalon van a szíve. A közelebbi rokonok közül Németországban él a nagybátyám – Dodo.

egyszercsakkep.jpgNem tudom ki, hogy van vele, de én annyi érthetetlen dologba botlok úton-útfélen. Itt van például ez a születés is. Apu azt mondja: „Egy nagy kő alatt van a gyerek a Rónai-oldalban, oda kell menni érte, de nem akkor, amikor mi akarjuk”. A Mari mamám azt mondja: „A gólya hozza a gyereket, mikor megrendelik”. Az a hangos szájú Julis néni, meg azt beszélte a minap anyuval, hogy: „A Bözsinek már akkora a hasa, hogy hamarjában megjön neki a baba”. Ki érti ezt? Ugyanis itt vagyok én, és ezekről, egyikről sem tudok semmit. No, ilyenkor aztán kérdezni kell! De hát a válasz sem igazán érthető. A meglehetősen zavaros bevezetés után az a végkifejlet, hogy: „Majd, ha nagy leszel megtudod”. No, ilyenkor aztán, még kevésbé értem. Erre nyitottam magamnak – persze csak játszásiból – egy kis listát a fejemben, a később megoldandó dolgoknak. Ez hasznos, mert időnként vissza kell térni rá. Vannak gyorsabban megoldódó dolgok. Például az már nagyon kezd összeállni, hogy a lányok miért lányok, a fiúk pedig miért fiúk?

Ezeket jó, ha mindenki tudja, mert nem kell már újabb kérdésekkel zaklatni, az amúgy is eléggé elfoglalt felnőtteket. Aztán ehhez mindig hozzá kell rakni az újabb választ, és szépen tisztázódik majd az ügy. Én azt tapasztaltam – néhány dolgot pedig hallotta –, hogy a lányoknak szoknyájuk, blúzuk, kendőjük, kombinéjuk és bugyijuk van. A fiúknak pedig nadrágjuk, ingjük, sapkájuk, trikójuk és gatyájuk. Ezek jelentős különbségnek számítanak, különösen akkor, ha még azt is meggondoljuk, hogy hosszú a hajuk, a miénk rövid, ők ülve, mi pedig állva pisilünk. Ebből az is kiderülhet, hogy nekünk fityiszünk van, tehát nekik valami másnak kell lenni. Erre a kérdésre, még nem sikerült megnyugtató választ szereznem, de nincs elfeledve. Szerintem csak idő kérdése, mint általában minden.

Ez a két jelentős kérdés tisztázandó mostanában előttem, de azért a mindennapi apró-cseprő újdonságokat sem szabad úgy szó nélkül hagyni. Arra is rájöttem, hogy nem szabad folyamatosan mindent ugyanattól a felnőttől kérdezni. Mindig változtatni kell, mert szélsőséges esetben még egy kisebb legyintés is elszállhat. Az látszik a legjobb megoldásnak, ha először egy másik hasonló korúnál tudakozódik az embergyerek.

Nagyon fontos dolgokat tudhatunk meg úgy is, ha csak simán nyitva tartjuk a fülünket. Ez igen nagy türelmet és kitartást igényel, ráadásul közben egyéb dolgok is szóba kerülhetnek. Ezeket is meg kell oldani. Aztán kiderülhet, hogy fontosabbak vagy csak fontosabbnak látszanak, mint amiről az egész indult.


Hosszú idő kell, míg a kérdések mellé odatehetjük az elfogadhatónak tartott választ. Ezt tapasztalatból mondom. Higgyétek el nekem! Becsszó!

A most következő tizenkét év – az életemből – ezekről a csetlésekről-botlásokról, örömökről-bánatokról, kérdésekről-válaszokról, vagy esetleg nyitott kérdésekről ad igaz történetet.

 

Cikkek

4. Budapest utcáink harcok folynak

2010.12.30

 

3. A kisfekete

2010.12.29

 

2. Medves-laposa

2010.12.29